Mostmár megállíthatatlanul jön a tavasz.Persze ma ez épp nem látszik.Pedig jön.És ha tavasz jön, akkor jön a gomba szezon is felénk. Én nem szeretem, de itthon szedni mindenképp szórakoztató. Keresztapámmal szoktam menni mikor szól, hogy az időjárási feltételek szerinte adottak.Szerinte:

Mert,hogy már eleget esett eső. Meg eleget is sütött nap. Azt nem árt tudni, hogy a gombázás terén a mi teljes családunkat valami átok súlytja.Mikor mindenki zsákszámra hordja, nekünk akkor is a kocsmában kell másoktól megvennünk, hogy az asszonyok otthon szét ne rúgják seggüket,és ki ne röhögjék őket. Azt sem árt tudni,hogy ő elég érdekesen mozog erdőben, mert valami rettenetes nagy darab ember. Ennek megfelelően hentes is a foglalkozása. A pókoktól viszont rettenetesen parázik. Elindultunk,még itthoni kocsmában meg kellett állnom vele, hogy leküzdje pókfóbiáját, unicum+sör-unicum+sör bevitelével. Kiértünk, kászálódok fel a partoldalon hátizsákommal amikor látom, hogy ő a katonai málhazsákjába még legalább 4 hatalmas reklámszatyrot is betesz gösserei mellé.Azt mondta azért, mert visszatérő rémálma az, hogyha egyszer talál majd sok gombát, és nem fogja tudni hazahozni. Az első félóra alatt én találtam 6ot,ő egyet sem mivel a pókokat nézte. Aztán én később megint találtam párat, de addigra már nagyon csúnyán nézett rám.Féltékeny volt minimális sikereimre. Aztán egy órán keresztül semmi, persze találkoztunk emberekkel akik nagy szatyrokkal hozták gombát, azoknak mind azt kellett hazudni, hogy mi még csak most jöttünk. Aztán már láttam rajta, hogy azon gondolkozik, hogy vajon kiderülne e ha ő a többi idegen emberektől egyszerűen csak úgy elkérné tömött szatyrukat.Először csak kérné. Nem szoktak nagyon kérésének ellenállni emberek. Aztán csak mászkáltunk egymás mellett, ő picit mögöttem a pókok miatt.És egy 5méteres mély meredek árokoldalon közepénél egyszerre láttunk meg egy csoport gombát. Ránéztem.
Ő rám.
Félrelökött és valami rettenetesen megindult lefelé.Biztos mindenki előtt ott az a kép mikor már az ember annyira szalad, hogy már nem ő irányítja mozgását. 20 méter után már csak azt láttam, hogy úszik a levegőben lefelé a gombacsoport felé. Aztán már azt sem láttam csak port és faleveleket. Viszont egy tompa puffanást halottam amit ágrecsegés követett,és a mélybe zúduló kövek hangja. Nagyon nem mertem lemenni mert rettenetes meredek volt. Aztán megláttam lennt a patakban feküdni hason.Bakancsa félúton pihent egy facsemete törzsénél ami méter magasban elvolt törve, gondolom azt lekoccolta.
Röppályája nyomán mindenhol ferugdosott,széttaposot gombatörmelékek hevertek.
Mire visszanéztem épp gösserét mutogatta, hogy milyen furcsa, hogy nem tört össze.
Újabb félóra alatt kimászott,8 szor csússzott vissza.Ebből 3 szor már csak pár centire volt az árok tetejétől és a kőtől ahová én azért ültem, hogy jól lássam kínlódását.
Közben előadást tartottam a mohóságról, és arról,hogy jobban be kell ám fűzni bakancs fűzőjét.És maradék gombáimmal dobáltam őt.
Otthon kocsma megáll.
sör+unikum+sör+unikum
Gombát vesz.
Kisántít.
Otthon szatyor gombát feleségének diadalmasan felmutat.És megpróbál nem sántítani.De azért állva eszik.