Érdekes.
Némelyik öreg annyira ki bír lenni.
Meglátogattam már nagyanyámat, aki teljesen jó arc.
Van neki szomszédja is.Na az már nem olyan jó arc.
Azt tudtam, hogy háborúznak a szomszéd hölggyel.De, hogy ilyen szinten megy az attak az meglepett.
A szomszéd keményen zaklatja telefonon nagyanyámat.Hurukkol a telefonba állítólag.
Nem. Én sem tudtam mi a hurukkolás.De a mama megmutatta.Tényleg olyan hurukkos.
Na mindegy,megváltoztatta telefonszámát.Ezzel mérgesült el a helyzet.Mert így a szomszéd már nem tudott neki hurukkolni, így kénytelen volt más elfoglaltságot találni.
A kertes ház az ilyen háború szempontjából ideális terep egyáébként.
Lehet tojásokat,uborkákat,paradicsomot,saját szart ,gazokat átdobálni tetszés szerint a másik házfalára járdájára.
Most az ment, hogy az éj leple alatt semmisítik meg egymás veteményesét.
Mert mostmár a mama is támad ám vissza,azt mondja ő 77 éves koráig nem félt senkitől akkor nem most fogja elkezdeni.
Én sose láttam az öregasszonyt.Mindig csak a nyomait.
De ma délelőtt ez megváltozott.
Mentem be a kapun, hát ott kapál nagykabátban a kertben.
Rám nézett /de valami kibaszott eszelős tekintettel/ és hurukkolt nekem kettőt.
Mondom neki:
Hát te tényleg nagyon meg vagy rottyanva!
És indultam is volna tovább befelé a palacsintámért, de úgy hátbabaszott a kapával,hogy majdnem térdre ereszkedtem.
Aztán elszaladt.
Basszameg rendesen figyelni kell ezentúl.
A kapát elhoztam.
Ásóm sincs még.
Természetesen a Béke utcában laknak.
